Első fejezet. - A Tánc elkezdődött

Elmúlt időszakban nem posztoltam sokat, ennek egy oka van. Belevágtam a fejszém egy elég nehéz témába: Miért van az ember? Hogyan jött létre, és mi az értelmének oka. Ezt főleg a munka-lélek szempontjából vizsgálom, ha végre kikristályosodik előttem valami, leírom.

... csak húnyd be a szemed... engedd át magad a létezésnek, ne gondolkozz, csak élj. Válj a természetté, hagyd folyni az energiát...

... a fájdalom csak az emberi test jelzése az agynak, hogy az adott területen valamilyen rendellenesség van. A fájdalom csak egy jel, semmi több...

...fényt ad ez is az is. De a lámpát az ember készítette, saját magának. A nap mindenkié...

...amit te az érzékszerveiddel világként azonosítasz, az pont olyan, mint amikor egy személyleírást adsz. Körbetudod írni a külsejét, utalsz a belső énjére, még ha nagyon jól meg is fogod a jellemét, akkor is csak egy leírás lesz, és nem Ő maga - a világ sokkal több annál, mint amit mi érzékelünk belőle...

Csináltam megosztási lehetőségeket. Ha valakinek tetszenek a posztok, akkor megtudjátok osztani wiw-en, facebookon, meg egyéb közösségi portálokon. :-)

... szóval ők az új generáció, az Y. 18-30 közöttiek. Azért érdekes, hogy így sorolják be, én nem igazán döntöttem el, hogy jó vagy rossz, ez a besorolás. Azt tudom, hogy vannak 18-30 év közöttiek most is, talán ismersz annyira, hogy nem szeretek általánosítani. Viszont ha látom, hogy ez a generáció egy nagy csapattá tud összekovácsolódni, és majd mondhatom azt, hogy: "Hanyas vagy? 90-es? Mi fél szavakból megértjük egymást..." akkor igen, volt értelme általánosítani...

...tehát, ha jól értem, azt kérdezed tőlem, hogy mégis mi az élet. Szerintem az élet az maga a létező. Szerintem egy oxigén atomnak is van élete. Valahol keletkezett, vándorolt sokat, valaki beszívta mint levegőben keringő részecskét, áthaladt a testen, hozzácsapódott pár atom, kiszállt a testből, majd keringett a levegőben, egy növénynél kötött ki, aki megszabadította "utitársaitól" és így tovább a nagy körforgásban. Az ember életénél sokkal sokkal nagyobb és regényesebb utat járt be, így én ezt is életnek nevezem. Ha a valóságot kérdezted volna, ahhoz nem tudok sokat hozzáfűzni, egy bonyolult és mély téma, amihez még sokat kell tapasztalnom. De eggyet tudok ehhez is hozzáfűzni. "Ne akard kitörölni a valóságot. Nem szabad." A valóság és élet kapcsolata tehát még ködbe vész a számomra. Remélem egyszer kinyílik egy ajtó, és megértem, de félek, hogy kifejezhetetlen lesz. Ismét hátbavág a hiányos, leképzésen alapuló emberi kommunikáció...

... de akkor már nincs több kérdés, az ormótlan hanyagság szentélyében kitárt örvény rántogatja az idegszálak feszes huzalját, melyen átvillan a tudat képezte algoritmus, ami összerándulásra készteti az izmokat, a többit azthiszem mindenki ismeri...

...nah erről meg ennyit. Na szóval ott tartottunk, hogy ha megnézed ezt a forintost, Az egy csomó mindenből áll. De nem csak az atomok, ha nem az emberi akarat. Benne van a bányász akarata, a pénzverdések akarata, és a te igényed. Szóval teljesen fiktív, pont mint a lottó...

...és még azt hiszed, mindent tudsz magadról? Na persze, halvány gőzöd sincs. Nem kell ,hogy fájjon, csak tudd, hogy az egész életedet le lehet élni sötétségben!...

... hatalmas zuhanás. Nem látsz tisztán. Ezernél is több gondolat forog az agyadban. Kicsúszik a kontroll - csak te vagy a létezésben. Ellenállsz? Koppansz és szétcsapódsz a betonon. Hagyd, törjön csak össze az ego-d. Ha felkészültél a legrosszabra, nem érhet semmi baj...

...aztán elkezded érezni, ahogy ég a gyomrod. Semmihez sem fogható érzés. Az agyadból lefolyik a vér, szinte szédülsz, le akarsz esni, meg akarsz halni, csak EZT ne kelljen végigcsinálni. Fájdalom-rosszul lét, hányinger, vérnyomás ingadozás, őrjítő vész reakciók az agyból. Mi jöhet még? Úgy döntesz bedőlsz az ágyba és akkor hirtelen...

... ígytehát láthatjuk, az életben mindennek helye és ideje van. Ezért aminek meg kell történnie, az meg is fog. Nem kell izgulni, minden a helyére kerül...

...egy szó mint száz, tényleg forog most ez a téma. Az, hogy pontosan mi fog történni azt senki sem tudja, az biztos, hogy változás lesz. Nagy. Lehet hallani világvégéről, meg földönkívüliekről, hadd ne soroljam... Az biztos, hogy készen kell lenni. Nade mire? Hogy készül fel az ember, erre a "2012"-re? Főleg kérdés, hogy hogyan, ha azt se tudjuk mire. Úgy vélem, hogy racionalitás tökéletesítése, és egy mély spirituális búvárkodás (főleg önmagunkban), feltöltve egy nagy adag nyugalommal, és átható békességgel megfelelő. Erre fel lehet készülni, nem mondom, hogy egyszerű lesz, vagy egyértelmű. Ez is mindenkinek a maga dolga, aki nem ezt teszi, biztos, hogy kérdőjelekkel teli fejjel fog ülni és gyorsan felelőtlen döntésekbe gabalyodni. Lehet, hogy ez saját maga pókhálója... [X] ... talán bölcsebb dolog lenne, a saját nyugalmunk és békén érdekében, a belső béke kialakításában, az ego-nak nem hagyni szerepet. Az ego állandóan besorol, rendez osztályoz, ha hirtelen vészhelyzet van, mattot kap, és borul az egész. Lehet, hogy tényleg igaz, hogy meg kell semmisítsd magad, hogy feljebb kerülj...

...és ez az a pillanat amikor az emberben kialakul a hozzászokás. Az ember kergeti a gyönyört. A gyönyör jó.                                                              A gyönyör jó?
Ahogy azt a régiektől tanultam, akik az ők régieiktől tanulták, az életben vannak rossz és vannak jó dolgok. Csak mitől jó vagy rossz egy dolog? Az általa kialakított gyönyör az emberben? Ennek fokától vagy ellentététől? A régiek azt mondták, ne foglalkozzam vele, csak éljem meg. A rossz dolgokban is van hasznos, és tanító jellegű szikra. Ezt el kell fogadni.
Egyik barátom elfogadta, majd évek alatt fejlődő magatartásában fogta, és porrá zúzta magában. A jóban és rosszban csak a lényeget, a történést, a szikrát, (ideát?) látta. Valószínűleg Ő már közelebb van a törésponthoz...
 

...aztán elkezdett esni az eső. Jó nagy szemekben, és viszonylag sűrűn. Nyári eső volt ez, mely sűrűn átszőtte a hegyen ölelkező fákat. Nappal volt az bizots, de lassan elkezdődött a sötétség. A rét közepén furcsa tavacska állt, melyben megnézte arcképét, és homályos gondolatai átszötték az elméjét. Nem is igazán az eső vagy önmaga jutott eszébe, sokkal inkább a múlt láncolta lábát a partra. Villámlott. Önmagát saját árnyaként azonosította, és ezt azzal magyarázta, hogy tudatának minden gondoltata csak illúzió, valójábban ebből nem születik meg semmi az anyagi világban. Az érzések, gondolatok, belső képek csupán az agya által generált, hosszan érdesen szőtt fonál. Vajon mi az élet? Pusztán a létezés? Vagy az, hogy bemegyek dolgozni, hazamegyek és alszom? Akkor ki vagyok és mi vagyok? Mi a létezésem célja? A múlt árnyai, mint sötét alakok a vízből meredve kinyúltak és elragadták. Neki nem sikerült, de ezt nem is nagyon bánja...

...és tudni fogod, hogyha eljött az idő, és adott a készen állásod, magadba fogsz zuhanni mintha egy repülőről esnél ki. Fontos, hogy nem használhatod a szemed. Nem fogod látni ami történik. De ettől még megtörténik, és minden eggyes porcikádra hatni fog, akár akarod akár nem. Az akarat szép és dicsőséges, a legtöbb helyzetben az acélakarat győzedelmeskedik is. de amennyiben te korlátozott vagy, márpedig ha ember formájában állsz a szobor előtt, véges vagy, tehát az akaratod is véges. Ha nem akarsz fájó módon földet érni, tudd, hogy ez csak úgy lehetséges, ha saját magad uralma alatt vagy. Leélheted az életed, és a halálba is tovább viheted ezt a hiányosságot. Mivel nem létszükséglet, nem érzed, hogy szükséged lenne. Az emberi állapot lusta, és ami nem kötelező, azt nem fogja feltétlen megcsinálni. Kevés ember lesz képes erre, de még kevesebben néznek szembe a törésponttal...